Százharminc éve, 1892. május 9-én halt meg Baross Gábor, a magyar államvasúti rendszer megteremtője, a dualizmus korszakának egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusa.
Baross Gábor 1848. július 6-án született a Trencsén megyei Pruzsinán (ma Szlovákia). Középiskoláit Léván a piaristáknál, Győrben és Esztergomban a bencéseknél végezte. Tanára volt Vaszary Kolos – 1885-től pannonhalmi főapát, később esztergomi hercegprímás -, aki pártfogásába vette a tehetséges fiatalembert. Miután Pesten jogi diplomát szerzett, Baross hazatért Trencsénbe, ahol csakhamar főjegyzővé nevezték ki. Vágvölgyi Lap címen újságot alapított 1874-ben, amely a közéleti tisztaság védelmével és a Szabadelvű Párt programjainak elkötelezett támogatásával vált ismertté. Segített a trencséni nőegylet létrehozásában, sőt dalárdát is szervezett, s megoldotta a helyi gimnázium nélkülöző diákjainak ingyenes étkeztetését.
1875-ben a puhói kerületben képviselővé választották, három év múlva pedig már az országgyűlés jegyzője lett. Tisza Kálmán miniszterelnök felfigyelt rá, és 1882-ben nyugat-európai tanulmányútra küldte, hogy vizsgálja meg a fejlettebb országok közigazgatási bíróságait és közlekedési rendszereit. A következő évben közlekedési államtitkárrá nevezték ki, majd 1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett. Széchenyi reformeszméinek folytatójaként hivatali ideje alatt átszervezte Magyarország közlekedési rendszerét. Nevéhez fűződik a folyam- és tengerhajózás fejlesztése, a fiumei kikötő létrehozása, az Al-Duna szabályozása, a Vaskapu átalakítása, a hírközlés átszervezése, a posta és a távírda egyesítése, valamint a Postatakarékpénztár megalapítása. Az első modern úttörvény megalkotásával jelentős mértékben hozzájárult az elmaradott gazdasági élet infrastrukturális fejlesztéséhez.
Első miniszteri ténykedéseként meggyőzte a képviselőket a hazai vasútvonalak államosításának szükségességéről. Célja a határok felé vezető útvonalak és ezzel együtt a külkereskedelem állami ellenőrzésének kiépítése volt. 1882-ben az ország 7204 kilométeres vasúthálózatából mindössze 2409 kilométert birtokolt a MÁV, a többit más vasúttársaságok üzemeltetették. Az államosított vasút hossza Baross minisztersége alatt 3158 kilométerrel nőtt, legnagyobb sikere az 1214 kilométer hosszú hálózattal rendelkező Osztrák-Magyar Államvasút Társaság 1891-es megszerzése volt. Emellett gondoskodott a szakemberképzésről a MÁV Tisztképző megalapításával, az 1889-es vasúti díjszabás reformjával, az úgynevezett zónarendszer bevezetésével olcsóbbá tette a közlekedést. Meghatározott övezetekre osztva fel az országot jelentős menetdíjcsökkentést hajtott végre, amely a 25 kilométernél rövidebb és a 225 kilométernél hosszabb utazásokat érintette. Míg a szabályozás előtt körülbelül hatmillióan használhatták a vasútat, addig ez a szám 1892-re meghaladta a 26 milliót.
Európában egészen 1891-ig 21 féle vasúti időt használtak, ami az országhatárokon át közlekedő vonatok utasainak és személyzetének meglehetősen sok problémát okozott. Az egységes időszámítás bevezetése után, 1891. október 1-jétől egész Magyarország a közép-európai időzónába került, megkönnyítve ezzel az itthoni és a nemzetközi menetrendek összehangolását, átláthatóvá és tervezhetővé, egyúttal sokkal népszerűbbé téve a kötöttpályás utazásokat.
Baross tovább bővítette, fejlesztette a vasúti hálózatot, számottevően növelte a vagon- és mozdonyparkot, a teheráru-díjszabás kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit szolgálta. A magyar tapasztalatokat több európai államban is hasznosították, s amikor 1890-es berni tanácskozásukon a kontinens vasúti vezetői egységes elveket léptettek életbe az árufuvarozásban, ebbe a magyarországi gyakorlat legfontosabb elemei is bekerültek.
Trefort Ágoston 1888 augusztusában bekövetkezett halála után Baross Gábor egy hónapig vallás és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével fejlesztette; az ő kezdeményezésére szabályozták a minisztériumok hatáskörét. Életművével a polgári Magyarországot képviselte, nemegyszer szembekerülve az osztrák tőke érdekeivel.
A helyszínen tanulmányozta a Vaskapu szabályozásának munkálatait, amikor hastífuszt, majd tüdőgyulladást kapott, s 1892. május 9-én, alig 44 évesen meghalt. Kossuth Lajos temetése óta őt kísérte a legnagyobb gyászmenet a fővárosban. Először ideiglenesen Illaván temették el, majd 1895-ben az akkorra elkészült klobusici családi kriptában, Illava közelében helyezték örök nyugalomra.
Baross Gábor korszerű magyar kereskedelmet és közlekedési hálózatot teremtett. A hazai érdekeket szem előtt tartva megvalósította a fél évszázada kidolgozott államvasúti elképzeléseket és egységes magyar közlekedési rendszert alakított ki, tette mindezt egyéni érdek nélkül és mások egyéni érdeke ellenére. A “vasminiszter” nevet a céljai megvalósításától eltántoríthatatlan politikus következetes magatartásáért kapta, egyik példaképe, a német “vaskancellár”, Bismarck után. Számos oktatási intézményt, utcát és teret neveztek el róla. Egyik legszebb szobrát, Szécsi Antal alkotását, már 1898-ban felállították Budapesten, a róla elnevezett téren a Keleti pályaudvar előtt.
