Rendkívüli menetpróbán vettünk részt: Európa egyik legszebb alpesi útján vezethettük a német, mexikói és amerikai ipar remekműveit, a legerősebb BMW-ket. Ráadásul kettő közülük (az XM és az M2 Coupé) jelölt az Év Magyar Autója díjakra.
Nem hittem, hogy harmadszor is lesz szerencsém fél éven belül vezetni új kedvencemet, a BMW M3 Touring sportkombit. Ezt fejelte meg a BMW Magyarország az M4 kabrióval, a vadiúj, immár 460 lóerősre felpiszkált M2 kupéval, valamint az utakon üde és méltóságteljes színfoltként mutatkozó XM monstrummal. Hogy melyiket volt a legjobb vezetni? Nehéz kérdés. Kemény két nap után tudom a választ: az M…, nem, inkább az M…., ne, mégis csak az M…, sztornó minden, csakis az M…
Nézzük egyenként, izzítsuk a parazsat, halljuk a tapasztalatokat, a lényeget úgysem tudom elmesélni, az itt bent marad örökre. Bezárva, felrázva, de nem felejtve.
A helyszín Tirol, a Grossglockner, Ausztria egyik legszebb alpesi útja – jártam már itt, de akkor csak a tájat néztem és az e-Golf egyre apadó hatótávját -, több száz jól megtervezett kanyarral, két oldalról kilométerenként leomló vízesésekkel, hómaradványokkal, három és félezres hegycsúcsokkal, gleccserekkel, susogó fenyvesekkel, zöldellő rétekkel, kolompoló tehenekkel, az anyaméh otthonosságát idéző nyugalommal. És persze gyönyörű autókkal: Porschék, Ferrarik, Morganek, Bentley-k mindenütt. De igazán fel sem tűnnek, hisz egy M-es BMW-kben vagyok, ráadásul milyenekben! Lássuk!
BMW XM – a furcsa
Sorrendben veszem a kocsikat, ahogyan vezettük a két nap során. A legnagyobbal kezdtünk. Jó volt vezetni az Amerikában készülő nagytestű hibrid, luxus szabadidő-autót, csak furcsa, hogy kamionfülkéből nézzük a világot, amely a gázpedál legkisebb érintésére összeszűkül előttünk. 635 lóerőt uralunk- vagy legalábbis azt hisszük, ezt eszméletlen sok, főleg, ha a 800 Nm-es maximális forgatónyomatékot is hozzávesszük. Beültem, elhelyezkedtem és ösztönösen kikapcsoltam az elektromos módot, hallani akartam a szépen morgó 4,4 literes V8-as őszinte hangját. Tud ez az autó állítólag 80 kilométert csakis villannyal menni. Ez a teszt nem erről szólt, hanem a haladásról és az XM halad. Elég rendesen. Fogyasztása kis odafigyeléssel 15 liter alatt tartható (plusz az elektromos áram), nagy tankja miatt ezt az autót kellett utunk során a legkevesebbszer tankolni.
Egy új ajtót nyitott ki ezzel a modellel a BMW, nem a klasszikus BMW-imádóknak készül, hanem a gazdag és tehetős polgároknak, akik valami igazán különlegesre vágynak, szeretik a kényelmet, a technológiai újdonságokat és valamennyire tisztelik a környezetet. Ja, és van legalább 71,64 millió forintjuk. Akinek több is van, megvárhatja a Red Label kivitelt 748 lóerővel és 1000 newtonméteres nyomatékkal – 82,17 millió forintért.
BMW M4 Competition Cabriolet – a szép
Bár túl selymes volt a színe (valahogy nem illik egy sportautóhoz) gonosz kocsi az M4 kabrió. Nyitott tetővel nem nagyon mentünk vele, mert csúnya utazóidőt fogtunk ki, de legalább közelről hallgattuk a dupla-dupla kidörgők röhögő-röfögő hangját.
A tető vászonnak tűnik, de valójában keménytetőt hajtogat össze az elektromotorokkal támogatott mechanika. Korábban szintén gyönyörű környezetben vezettem a kabriót: a BMW iX3 szlovéniai bemutatóján hóban csapattunk.
Az 510 lóerős M4 Competition Cabrio a BMW Aréna pokljukai jeges körpályáján dodzsemként varázsolt tartós örömöt az arcunkra. Néhány szlovák újságírónak sikerült szabályos köröket rajzolnia, nekem csak egy félkör jutott, de az is igen nagy megtiszteltetés volt a számomra. Az összkerékhajtást sport állásba kapcsolták nekünk a vezetéstechnikai oktatók és teljesen kiiktatták a menetstabilizálót, így körzőzés helyett leginkább piruetteztem és magatehetetlenül, de fülig érő szájjal sodródtam a hóbuckák felé. Ausztriában az alpesi hágón tilos volt a menetstabilizáló kikapcsolása, de aki akart értett hozzá, így is szép farolásokat mutatott be.
BMW M3 Touring – a mindenes
Fél éven belül harmadszor is vezethettem az általam legjobb autónak nevezett kombit. Nem változott a véleményem, sőt, csak tovább fokozta elszánt és elvakult vonzalmamat az a rengeteg vizes kanyar, az egymásra licitáló hangrobbantós előzés, az órákon át tartó finom és vad autókázás merész ritmusa. Autópályán is sokat mentünk vele, utazó autónak is a legjobb.
Tapasztalataimat korábban itt és itt osztottam meg a BMW M3 Touringgal kapcsolatban.
BMW M2 Coupé – a rosszcsont
A főszereplőt a végére hagytam, mert a végén kaptuk meg. Igaz, 32 kilométert az alpesi út tetején is vezettük oda-vissza, oda-vissza, de bevallom, ott nekem kicsit túl nagy teher volt a hátsó kerekekre zúduló 460 lóerő. Miután csak visszafogottan mertem vezetni, inkább átadtam a kormányt Horváth Zsoltnak, aki saját bömösei révén jobban hozzászokott az ilyen izgalmakhoz.
Mellette aztán átéltem, hogy milyen vad is tud lenni ez a cukiság. Brutális, meghökkentő, de nem akar megölni. Nem annyira nyers, mint az elődje és valahogy nem érződik, hogy mennyit nőtt az ereje. Lehet, hogy ebben a mezőnyben kevésbé tűnik ki, de többen is arra számítottunk, hogy ez lesz a legizgalmasabb a túra autói közül. Nem mondom, hogy nem, de azt sem, hogy az M2 az egyértelmű győztese a két napnak. Az az igazság, hogy én elfogult lettem. Elrabolta a szívem egy kombi.
A Mexikóban gyártott M2-est hosszabb etapon az autópályán vezettem, ahol igazából semmi különös nem történt, aki előttem volt, azt megelőztem. Aztán Budapest közelében leszakadt az ég, Pesten már özönvízben hajtottam és mivel nem akartam úgy járni, mint az egyszeri pesti Lamborghini Diablo tulaj (aki eldobta esőben a kocsit), sikerült a fogyasztást leszorítanom 13 liter/100 kilométer alá. Fenn a hegyekben volt ez 20 liter is… Szóval igazi sportautó a BMW M2, avatott kezekben mesés pályaautó is lehet, a hétköznapokban pedig normálisan is lehet vele közlekedni. Nem riszálja indokolatlanul a fenekét, nem ijesztget, nem veszélyeztet, de ha megrúgjuk, visszaharap. És az fájni fog!
Kép és szöveg: Biró Csongor
