„Úgy közlekedj, mintha a számodra legfontosabbak lennének körülötted!” Az Autós Nagykoalíció (ANK) figyelemfelhívó sorozata ezúttal a kegyeleti ünnepekről szól: arról, hogy mindenszentekkor és halottak napján, amikor szeretteinkre emlékezünk, az oda- és hazavezető úton azokra is vigyáznunk kell, akik most vannak körülöttünk.
Idén mindenszentek vasárnapra (november 1.), halottak napja hétfőre esik, így sokan már a hétvégén útnak indulnak, hogy gyertyát gyújtsanak és virágot vigyenek szeretteik sírjához. Van, aki csak néhány utcányira megy, más több száz kilométert vezet egyetlen nap alatt oda és vissza. A temetők környékén ilyenkor rövid idő alatt sokszorosára nő a forgalom. Egyszerre érkeznek az autók, a buszok és a gyalogosok, a parkolóhely kevés, a bejáratoknál pedig gyakran ideiglenes forgalmi rend fogad. Sokan olyan útvonalon közlekednek, amelyet évente csak egyszer-kétszer használnak. Mindez egy héttel az óraátállítás után történik, így délután fél öt körül már sötétedik, és az eső, a köd vagy a nedves avar is nehezíti a közlekedést.
A temetők körül a legnehezebb pillanat sokszor nem az úton, hanem a parkolóhely keresésekor jön el. Ilyenkor a vezető figyelme egyszerre több felé oszlik: a szabad helyet keresi, figyeli a táblákat és a navigációt, közben az előtte haladó autó hirtelen fékezhet, valaki tolat, kinyílik egy ajtó, és két parkoló autó közül kilép egy gyalogos. Könnyen előfordul, hogy csak az üres helyet látjuk, minden mást pedig későn veszünk észre. Nemzetközi kutatások szerint már az is jelentősen növeli a baleset kockázatát, ha a vezető csak néhány másodpercre leveszi a szemét az útról, ezért itt lépésben haladva is teljes figyelemre van szükség. A közvetlenül a bejárat előtti megállásnál mindig biztonságosabb egy távolabbi, szabályos parkolóhely, ahonnan néhány perc sétával odaérünk.
A temetőlátogatók között sok az idős ember, aki lassabban kel át az úttesten, nehezebben lát sötétben, és a forgatagban könnyen elbizonytalanodik. Európai adatok szerint a gázolások halálos áldozatainak csaknem fele 65 évesnél idősebb, részben azért, mert idősebb korban egy ütközés sokkal súlyosabb sérülést okoz. Velük együtt érkeznek a gyerekek is, akik a parkoló autók között szinte láthatatlanok. Nekik nem figyelmeztetés kell, hanem türelem: hagyjunk időt az átkelésre, és ne sürgessük őket dudaszóval vagy közvetlenül mögöttük araszolva. Ha idős hozzátartozónknak hosszú utat kellene vezetnie a temetőig, ráadásul sötétben, ajánljuk fel, hogy elvisszük. Ezzel nem az önállóságát kérdőjelezzük meg, hanem közös programmá tesszük az emlékezést.
A megemlékezés sokakat megérint, és könnyen előfordul, hogy gondolatban még szeretteinknél időzünk, amikor már a volán mögött ülünk. Ez természetes, és nem jelenti azt, hogy ne vezethetnénk. Érdemes azonban nem rögtön elindulni: üljünk még néhány percet az autóban, igyunk néhány korty vizet, és csak akkor induljunk, ha úgy érezzük, oda tudunk figyelni az autóvezetésre. Ha nagyon elfáradtunk vagy zaklatottak vagyunk, és van, aki átvenné a vezetést, kérjük meg rá. Hosszabb úton pedig hazafelé is tervezzünk pihenőt.
A legbiztonságosabb parkolóhely az, amelyet nem kell keresni. A közlekedési társaságok a korábbi években is sűrítették a temetőket kiszolgáló járatokat, nagyobb járműveket állítottak forgalomba, több helyen külön temetői buszok is közlekedtek, a nagy sírkertekbe pedig autóval jellemzően csak mozgáskorlátozottak hajthattak be. Aki teheti, válassza a tömegközlekedést, vagy menjen egy autóval az egész család. Sokat segít az is, ha nem mindenki ugyanarra a napra és órára időzíti a látogatást. A temetők a hét többi napján is nyitva vannak, és egy hétköznap délelőtt nyugodtabb, csendesebb emlékezést kínál.
Járművezetőként a temetők környékén lassítsunk akkor is, ha nincs külön sebességkorlátozás, és számítsunk arra, hogy bármelyik parkoló autó mögül kiléphet valaki. Ha elhagytuk a bejáratot, ne álljunk meg hirtelen, és ne forduljunk meg a forgalom közepén, hanem menjünk tovább, és biztonságos helyen forduljunk vissza. Parkoljunk szabályosan, ne a járdára, a kapubejáróba vagy a gyalogátkelő mellé, ahol eltakarnánk az átkelőket. Tolatás előtt ne csak a kamerára hagyatkozzunk, hanem nézzünk körül mindkét oldalon. Az utasok lehetőleg a járda felőli oldalon szálljanak ki, a gyerekek csak felnőtt segítségével, a virágokat és a mécseseket pedig ne az úttesten pakoljuk ki. Gyalogosként a kijelölt átkelőhelyen menjünk át, és ne lépjünk ki parkoló autó vagy busz mögül. Sötétedés után egy fényvisszaverő vagy egy világos kabát sokat segít abban, hogy észrevegyenek. Mielőtt pedig elindulunk a sírhoz, zárjuk le az autót, és ne hagyjunk benne szem előtt táskát vagy telefont.
Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke szerint „az ünnepen azokra emlékezünk, akik fontosak voltak nekünk, de az odavezető úton azokra is vigyáznunk kell, akik most vannak körülöttünk. Ehhez nem kell más, csak egy kis türelem: egy távolabbi parkolóhely, egy lassabb tempó, néhány perc pihenő indulás előtt. Ezzel nemcsak magunkra, hanem a temetőbe érkező idősekre és gyerekekre is vigyázunk.”
Az „Úgy közlekedj!” sorozat üzenete ezúttal különösen közel kerül az ünnep jelentéséhez: úgy közlekedj, mintha a számodra legfontosabbak lennének körülötted. A temetők környékén ez annyit jelent, hogy egy kicsit több időt és figyelmet adunk egymásnak. Hiszen aki mellettünk lassan átkel az úttesten vagy parkolóhelyet keres, ugyanazért jött, mint mi: hogy emlékezzen azokra, akiket szeretett, aztán épségben hazaérjen azokhoz, akik várják.
