„Úgy közlekedj, mintha a számodra legfontosabbak lennének körülötted!” Az Autós Nagykoalíció figyelemfelhívó sorozata ezúttal arra irányítja a figyelmet, hogy a közlekedési kultúra nemcsak az úton, hanem a parkolóban is vizsgázik: más autójára vigyázni nem puszta udvariasság, hanem egyéni és közösségi felelősség.
A másik autója is valakié
Van az a pillanat, amikor valaki visszaér az autójához a parkolóban, és már messziről látja: valami nincs rendben. Egy új karc az ajtón. Egy horpadás a lökhárítón. Egy friss nyom a sárvédőn. Cetli nincs, telefonszám nincs, felelős nincs. Csak a bosszúság marad, meg a kérdés: ki tette, és miért nem vállalta?
Az „Úgy közlekedj!” sorozatban sokszor beszélünk sebességről, figyelemről, gyalogosokról, gyerekekről, kerékpárosokról. De a közlekedési kultúra nemcsak akkor vizsgázik, amikor mozgásban vagyunk. Vizsgázik akkor is, amikor parkolunk, ajtót nyitunk, bevásárlókocsit tolunk, csomagot pakolunk, vagy egyszerűen elsétálunk egy másik ember autója mellett.
Mert a másik autója nem csak egy tárgy a parkolóban. Valakinek a munkába járása, családi logisztikája, megtakarítása, hitele, napi biztonsága. Lehet, hogy azzal viszi reggel a gyereket iskolába. Lehet, hogy azzal jár dolgozni. Lehet, hogy évekig spórolt rá. Egy apró sérülés pedig ma már messze nem mindig apró ügy.
Egy ajtórányitás, egy rosszul sikerült parkolási manőver, egy elszabadult bevásárlókocsi vagy egy végighúzott táskacipzár könnyen olyan sérülést okozhat, amelynek javítása több tíz- vagy akár több százezer forintos költséggel járhat. A modern autók lökhárítójában, tükrében, szélvédője mögött gyakran radar, kamera, parkolószenzor és vezetéstámogató rendszer dolgozik. Ami régen „csak egy karc” volt, az ma fényezést, alkatrészcserét, szenzorkalibrációt, biztosítási ügyintézést, önrészt, értékvesztést és napokig tartó kellemetlenséget is jelenthet.
A parkolási károk köre ráadásul sokkal szélesebb, mint elsőre gondolnánk. Nemcsak az okozhat bajt, aki autóval meghúzza a másik járművet. Kárt okozhat az utas, aki figyelmetlenül rányitja az ajtót a szomszéd autóra. A gyerek, aki lendületből kiszáll. A vásárló, aki nem viszi vissza a bevásárlókocsit. A gyalogos, aki a táskáját végighúzza a fényezésen. A rolleres vagy kerékpáros, aki nekitámasztja a járművét egy autónak. Ezek sokszor nem rosszindulatból történnek, hanem figyelmetlenségből. De a kár attól még kár.
Magyarországon a parkolási kultúra vegyes képet mutat. Sokan nagyon korrektek, figyelnek, megállnak, elérhetőséget hagynak, vállalják, amit okoztak. De még mindig túl gyakori a másik hozzáállás is: „alig látszik”, „biztos volt már rajta”, „úgysem látja senki”, „nekem is meghúzták már”. Ez nemcsak közlekedési, hanem társadalmi kérdés is. Arról szól, hogy mennyire érezzük magunkénak a közös teret, és mennyire tiszteljük azt, ami nem a miénk.
Autós Nagykoalíció
