Vannak autók, amelyeket minden évben muszáj vezetni. Ilyen a Mini Cooper, amelyet ezúttal ötajtós változatban faggattam. S változat, 204 lóerős, automata, biciklit elnyeli.
Hogy néz ki?
A Mini Cooper S negyedik generációja jobban néz ki kívül és belül, mint elődje. Ennél fontosabb, hogy vezetésének élménye semmit sem változott. Konstans, állandó, következetes és megrendíthetetlen.
Hét centivel nagyobb az ötajtós Cooper tengelytávja a háromajtóshoz képest, keretet kaptak az ablakai, de szerencsére a hagyományos forma nem romlott a toldással. Az ötajtós Mini Cooper S 16 centivel hosszabb a háromajtósnál, 4 méteres autó, 1,7 méter széles, 1,45 méter magas, tengelytávja 2,6 méter.
A középkonzolt uraló kör alakú, 240 milliméter átmérőjű oled kijelző nagyon mutatós, de annyira nem magától értetődő a kezelése, főleg, ha a telefon tükrözését használjuk navigációra, zenehallgatásra. Menet közben nehéz eltalálni ujjbeggyel a megfelelő apró ikont, inkább bosszúságot okoz a tétova matatás, semmint örömet. Álló helyzetben nincs vele gond, de minek és mire használnék egy (ilyen) kocsit álló helyzetben? A klíma kezelése sem könnyebb, szerencsére a párátlanító önálló, fizikai kapcsolót kapott a többnyire finom, kellemes tapintású textillel borított középkonzolon. Az utastér dizájnja telitalálat, a kiegészítők, a színek, az anyagok és a formák mind nagyon tetszenek.
A vezetőülés kényelmes, jó benne ülni. A második üléssorban szűken, de csak elfér két felnőtt. A támlák döntésével a hokis cuccom, de a bringa is befért. Persze, nem egyszerre, és a bicajnak ki kellett kapnom az első kerekét. Alaphelyzetben 275 literes a csomagtartó, bővítve 925 literes.
Hogy megy?
Elöl hajt és jól gyorsít a 204 lovas, 300 newtonméter maximális forgatónyomatékú BMW-négyhengeres. Álló helyzetből 6,8 másodperc alatt ugrik az üresen 14 mázsás kocsi 100 kilométer/órára, a végsebesség 242 kilométer/óra. A váltó hétfokozatú automata, kormány mögül nem lehet kapcsolni.
A menetdinamikai kapcsolót többnyire green, azaz takarékos állásban használtam, de még így is meglepett, hogy a közel ötszáz kilométeres tesztelés során 6,8 litert fogyasztott átlagban a Mini száz kilométerenként. Úgy, hogy közben a vezetés minden kilométerét élveztem. Néha túlzásba is vittem, egyszer főként az M0-áson… Go-kart (azaz sport) módban egész megengedő a menetstabilizáló, ha nem lett volna gyakran vizes és csúszós az út, jobban csikorogtattam volna a gumikat, de így sem unatkoztam.
Milyen vezetni?
Egyetlen szóval: csodálatos. A kormány vaskos, a gokartszerű felépítés garancia a jó úttartásra – rossz úton azonban hajlamos elpattogni az autó, de nemcsak a hátsója, hanem az egész kocsi egyben ugrik ide-oda. Mókás, csak legyen kikapcsolva tempós haladáskor a sávtartó, mert elpattanás közben a visszarántó manőver csúszós úton okozhat izgalmakat.
Élénk vezethetőségét azonnali teljesítmény-leadás, precíz kormányozhatóság, erőteljes fékrendszer és típus-specifikus hangolású adaptív futómű-, illetve lengéscsillapító-technológia jellemzi. Mindegyik lengéscsillapítóban egy kiegészítő szelep gondoskodik arról, hogy pontosan ellensúlyozza az adott kerék megtapadásával hirtelen fellépő nyomást, az ellensúlyozás mértékét pedig 50-100 ezredmásodperc között képes a nyomáshoz állítani. A lengéscsillapítók ellensúlyozási mértéke a vezetési szituáció és az útviszonyok függvényében akár 50 százalékkal is csökkenthető. A technológia még egyenetlen útfelületeken is jelentős mértékben fokozza az utazás kényelmét és a modell pontos vezethetőségét, kanyarodás közben pedig még határon autózva is sportos úttartást garantál. Fekvőrendőrökön azonban csúnyán felüt, ahogy a vízszintes bordázatokat sem díjazza.
Mennyibe kerül?
A belépő ötajtós Mini modell a 156 lovas Cooper C, amely automatikus váltóval 10,4 millió forintért lehet a miénk. A képeken látható jól felszerelt, Mini Cooper S változatért alapból 12 millió forintot kérnek el, a tesztautó azonban ennél jóval drágább volt.
Kép és szöveg: Biró Csongor
